Zsófia érezte, ahogy pirosan égnek az arca, és szorong a szíve. A nevetések zaja, a felemelt telefonok, a vásárlók rászegeződő pillantásai mindent elborított egy keserű szédülés. Csak úgy elrohant volna, otthagyta volna az egészet, és soha többé nem tért volna vissza az üzletbe. De valami, egy makacs büszkeség, ami még megmaradt benne, ott tartotta műanyag székén, remegő kezekkel a pénztárgép billentyűzetén.
Na mi lesz, holnapig itt maradunk? kiáltott fel egy férfi a sorból, idegesen dobbantva.
Zsófia újra megpróbálta bekapcsolni a gépet, de hiába. Ekképp hirtelen egy nyugodt, de határozott hang szólalt meg a tömegből:
Csöndet! mondta egy idősebb úr, egyszerűen öltözve, vászon szatyorral a kezében. Nem az asszony hibája. Ha ennyire sietnek, menjenek a másik pénztárhoz.
A sorban zúgás futott végig. Valami a hangjában súlyt adott a szavaknak. Lassan leereszkedtek a telefonok, és elhallgattak a nevetések.
Pontosan! tette hozzá egy hölgy. Évek óta járok ide, és Zsófia az egyetlen, aki mindig köszön és mosolyog, még akkor is, amikor fáradt. Maguk meg, fiatalok, mit csinálnak? Csak vihognak és videóznak!
Kata, aki az egészet elindította, enyhén elpirult, de dacosan elfordította a fejét.
Zsófia harapdálta az ajkát. Nem számított ilyen védelmezésre. Lassan felállt a székről, remegő térdekkel, és halkan, de férfiasan mondta:
Elnézést a késésért. Azonnal hívom a szerelőt.
Ekkor megjelent maga az igazgató. Magas, telefon a kezében, hidegen nézte a jelenetet.
Mi történik itt? kérdezte röviden.
A gép lefagyott, főnök úr! válaszolta Kata mesterkélt mosollyal. Nem az első alkalom
De a sorban állók azonnal fellázadtak:
Hazudik! kiáltott valaki. Zsófiánál mindig tökéletesen működik!
Maguk ezek az új lányok mindig csak rossz vicceket csinálnak! tette hozzá egy másik.
Az igazgató megdermedt. Nem számított rá, hogy a közönség a pénztáros pártjára áll.
Főnök úr, láttuk, hogy többször is kihúzták a gépet a konnektorból! szólt közbe egy idős hölgy. Én itt lakom a közelben, és mindennap járok ide!
A levegőt megtöltötte az egyetértés zaja.
Kata és a többi lány dadogva magyarázkodott. De az igazság már úgy lebegett a levegőben, mint a nappali fény.
Zsófia könnyes szemmel próbált szólni, de az igazgató felemelte a kezét.
Elég. A fiatal lányok felé fordult. Holnaptól nem dolgoztok itt többé.
A sorban izgatott moraj húzott végig. Néhányan tapsoltak. Kata becsapta az ajtót, a többiek meg követték.
Zsófia mozdulatlanul állt, kezei a pulton, alig hitte el, mi történt.
Ön pedig, Zsófia néni mondta az igazgató, most már próbálva melegen itt marad. És kap egy kis fizetésemelést is e hónaptól. Megérdemli.
Ő csak nézett, anélkül, hogy szólt volna. Valami belül olvadt. Évek alatt felgyülemlött megaláztatás, türelem és most, váratlanul, a vásárlók, az egyszerű emberek hozták meg neki az igazságot, amire már nem is remélt.
Este, otthon, Zsófia felvette a telefont. Lánya, Boglárka videóhívást indított.
Anyu, láttam, mi történt! lelkesen mondta. Mindenki erről beszél az interneten! Egy vásárló felvette, de nem azt, amikor kötekedtek veled hanem azt, amikor megvédtek. Viral lettél!
Zsófia száját kitátva hallgatta.
Viral? Én?
Igen, anyu! A méltóságteljes pénztárosnak hívnak. Több ezer bíztató üzenetet kaptál.
Zsófia szeme megtelt könnyel. Sohasem gondolta volna, hogy a telefonok, amik megalázták, most igazságot hoznak neki.
A következő napokban ismeretlenek jöttek a boltba, csak hogy köszönjék neki. Virágot hoztak, mondták, ne adja fel. Az igazgató, ijedtében a nyilvánosságtól, könnyebb munkaidőt és jobb körülményeket ajánlott.
De a legnagyobb meglepetés egy hét múlva érkezett. Zsófia hivatalos levelet kapott: állásajánlatot a polgármesteri hivataltól, ügyfélszolgálati vezetőként.
Az egyik vásárló tisztviselő volt, és látta, mennyi türelme és méltósága van.
Zsófia kétszer is elolvasta. Szinte hihetetlen volt.
Az én koromban? motyogta.
De a szemében új fény csillant meg.
Egy reggel, amikor az új irodájába készült, Boglárka telefonon így biztatta:
Látod, anyu? Az élet lehet igazságtalan évekig de néha egyetlen nap alatt minden megfordul.
Zsófia mosolygott. Már nem csak egy fáradt pénztáros volt, aki a nyugdíjig számolta a napokat. Egy olyan nő lett, aki egy élet türelme után váratlanul elismerést kapott.
És valahol a szíve mélyén tudta, hogy az a megalázó pillanat, a szolidaritás csodájával, egy új élet kezdetévé változott.
