Márton azon az éjszakán nem tudott elaludni. A péküzlet előtt látott nő arcképe nem hagyta nyugodni. Folyton visszatért gondolataiba nemcsak az arca, hanem főleg az a tekintet, amelyben a fáradtság, a szégyen és egy még eleven méltóság keveredett. Tudta, hogy gyorsan kell cselekednie.
Reggel, még a napfelkelte előtt, csendben hagyta a telefonját, felkapta kabátját, és kiment a téli hidegbe. A város majdnem lakatlan volt, csak néhány siető ember és a takarítók. Márton a péküzlet felé indult, ahol tegnap látta az öregasszonyt. Az eladónő, ugyanaz a hideg tekintetű nő, alig emelte fel a szemét a pult előkészítéséből.
Látta tegnap az öregasszonyt? kérdezte Márton nyersen.
Sok öreg jár ide vállat vont. Ha az üvegeket gyűjtötte, akkor kilenc körül jön, talán tízkor.
Márton röviden köszönetet mondott, és úgy döntött, hogy várakozik.
Az óra lassan múlt. A hideg szúrta az arcát, de a gondolat Margitára jobban melegítette, mint bármilyen vastag kabát. Emlékezett, amikor még csak egy félénk fiú volt, és ő adott neki plusz feladatokat, hogy fejlődjön, és titokban az órák után a tanári szobába hívta, hogy kicsit segítsen könyveket rendezett, a táblát törölte, a ceruzákat válogatta. Végül egy zsák friss kenyeret vagy egy vastag szelet házi pitéét nyomott a kezébe.
Kilenc óra előtt negyedórával az utcasarkon megjelent egy törékeny alak, apró, bizonytalan léptekkel. Ugyanaz a kopott táska, ugyanaz a kissé görnyedt járás, mintha minden lépés óriási erőfeszítésbe kerülne neki. Mártonnak összeszorult a torka.
Margit néni! kiáltotta, egy pillanatra elfeledve a világot.
Az asszony összerezzent és megállt. Hosszan nézett rá, mintha próbálná megfejteni, ki ez a elegáns öltözékű férfi, aki ennyi érzéssel mondja a nevét.
Én vagyok Márton mondta lassan közeledve. Márton Kovács a tanítványa voltam, régen.
Az asszony arca egy pillanatra felderült, de tekintete óvatossá vált.
Márton az a fiú, aki kezdte, de a hangja elakadt.
Igen, aki mindig elfelejtette a füzetét, de a kenyeret soha mosolygott Márton. Margit néni, jöjjön velem. Nem hagyhatom itt, ebben a hidegben.
Nem akarok terhet jelenteni suttogta. Olyan sokáig é
